Fel!

“A Betyársereg a magyarság modernkori mítosza” – interjú Toroczkai Lászlóval

Toroczkai Lászlót a nemzeti oldal egyik epikus vezetőjének tekinthetjük. Persze éppen ezért a liberális, baloldali megmondó emberek terroristának, a kormánypárt pedig az MSZP ügynökeként tekint rá. Persze nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni. Sőt! Azonban érdekelne, hogy miként reagál e vádakra, a hazafi, a mozgalmi vezető, az újságíró és családapa?

Régóta túl vagyok már azon, hogy érdekeljen, hogy ki milyen jelzőt aggat rám. Akkor aggódnék, ha mindenki kedvelne, mert az azt jelentené, hogy nem jól teszem a dolgomat. Az ellenségeimtől például nem várok mást, mint gyűlöletet. Természetesen ők mocskolnak is. Akik viszont nem rosszindulatúan közelítenek felém, azoknak látni kell az elmúlt 15 esztendőt, amelyet végig küzdöttem, dolgoztam a nemzet szolgálatában, s bizony az általam vezetett mozgalom komoly eredményeket ért el, akár az elszakított területeken élő magyarok jogait, állampolgárságát, akár a nemzeti radikalizmus építését illetően.

Az előző kérdésem végén felsoroltam jó pár „tisztséget”, amelyek egyenként is több mint egy egész embert kívánnak. Mégis talán a legfőbb a családapa szerep. Hogyan egyeztethető mindez össze, hiszen a család nemzetünk alapja, a neveltetés és az apa szerepe pedig a kezdetektől fontos. Miként él a Toroczkai család?

Az a társadalom, amely magányos emberekből áll, hamarosan kipusztul. A magányos ember önzővé és boldogtalanná válik, a magányos ember társadalma pedig depresszióssá, terméketlenné. A közösség és a nemzet alapja pedig a család, nem véletlen, hogy minden eszközzel támadják a nemzetközi sötét erők ezt az intézményt. Számomra a család létfontosságú, családok nélkül a magyar nemzet is kipusztul, ez nem lehet vitás. A családok rombolása már a szocialista diktatúra alatt megkezdődött, amikor lakótelepekre kényszerítették az embereket. A lakótelepen a gyermek nem áldás, hanem szinte teher, hiszen osztozni kell a szűk helyen, a konyhában már el sem férünk, s a keveset még több felé kell osztani. Ezzel szemben a tanyákon áldás a gyermek, hiszen többen tudjuk művelni a földet, így több kerül az asztalra is. A család pedig elűzi a magányt, s boldogságot ad. Én lakótelepen születtem, és az eddigi 35 évemet – egy másfél éves megszakítást leszámítva – szegedi és budapesti lakótelepeken, gettókban éltem le, de évek óta azon dolgozom, hogy visszatérjünk innen a szegedi tanyavilágba. Tavaly ültettem először édesapámmal közösen gyümölcsfákat, lassan megtanulom mindazt, amiről az én nemzedékemet leszoktatták.

Hogyan neveled a gyermekeid a nemzeti gondolatra?

Két kislányom van, és remélem a Jóisten ad még ilyen szép, egészséges gyermekeket nekünk, rajtam nem fog múlni. Én a tradicionális családmodell híve vagyok, nálunk az anya foglalkozik a legtöbbet a gyerekekkel, viszont enyém a szellemi nevelés feladata. A nagyobb lányom már 6 éves, neki már évek óta én olvasom az esti mesét, amelyeket gondosan válogatok, liberális, agymosó szennyet nem nézhet a tévében sem, főként magyar népmeséket olvasok neki. A szellemi, sőt politikai nevelést már a születésüktől fogva megkapják, a nagyobbik minden este imádkozik, tudja mi az a Szent Korona, tudja, hogy mi az a trianoni gyalázat, tudja, hogy ő magyar, függetlenül attól, hogy más vér is csörgedezik az ereiben. S, azt is pontosan tudja, hogy kik az ellenségeink.

A rengeteg munka és családi szerep persze óhatatlanul hozza magával az egészségügyi problémákat, ha az ember  nem vigyáz. Ennek legjobb megelőzési módja talán a sport. Sportolsz valamit rendszeresen? Esetleg régebben versenyszerűen űztél valami testmozgást?

Egészen kisgyermekkorom óta sportolok, hála a szüleimnek, akik mindketten versenyszerűen sportoltak. Édesapám teniszezett, édesanyám pedig úszó volt. Engem 6 évesen vittek le először a szegedi vízitelepre, s először kajakozni kezdtem, aztán versenyszerűen kenuztam, gyakorlatilag a Tiszán éltem, nyáron napi két edzésünk is volt. Országos versenyeken indultam, diákolimpiát is nyertünk négyesben. Belém nevelték a sport szeretetét és tiszteletét. Sajnos 17-18 éves koromra abbahagytam a versenyszerű sportot, viszont ettől kezdve járok edzőterembe, s ez ma sincs másként. Futok, gyúrok, ahogy az időm engedi, s a vármegyésekkel is szoktam időnként edzeni, kesztyűzgetünk is. Annyira fontosnak tartom a sportot, amely tartást ad az embernek, hogy a mi mozgalmunkban már régóta kötelező a sportolás a vármegyéseknek. Ép testben, ép lélek, ez ilyen egyszerű. Mostanában persze egyre kevesebb az időm, van olyan időszak, amikor egyszerűen nem tudok edzeni, de ez legfeljebb pár hétig tarthat, mert utána már nem bírok tükörbe nézni.

Két lányodon kívül van még egy – ha élhetek ezzel a képzavarral – gyermeked. Ez pedig a mozgalom, amelyet te magad alapítottál. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, bátran állíthatjuk, a legszervezettebb, legösszetartóbb Kárpát-medencei ifjúsági szervezet. Hogyan sikerül összetartani egy ekkora közösséget, amelyben óhatatlanul, az összetartás ellenére, lehetnek feszültségek.

Jól fogalmaztál, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat szintén a családomnak tekintem. Valóban, az elmúlt 12 évben számos nemzeti szervezet jött létre, majd tűnt el mellettünk, miközben mi megmaradtunk, sőt folyamatosan fejlődni, alkalmazkodni tudtunk. Ráadásul mindezt úgy, hogy mindenki másnál több támadást kaptunk több állam kormányától és titkosszolgálataitól. Büszke is vagyok arra, hogy ezek nem gyengítették, hanem erősítették a mozgalmunkat. Mindennek az oka, hogy én nem hiszek az egyenlőségben, ezért a mozgalmunkat a természetes kiválasztódás jellemzi. Mindig azok a vezetők nálunk, akiket a közösség kitermel, akik a munkájukkal, bátorságukkal, hitükkel, hűségükkel kiemelkednek a többiek közül. A tagságunkat is alaposan megválogatjuk, nem akartunk tömegszervezetté válni, nekünk csak a legjobbakra van szükségünk. S nem féltünk a konfrontációktól sem, ezért tűzben, bajban kovácsolódott össze a Vármegye, amelynek a családként összetartó vezetőségébe ma már lehetetlen lenne kívülről beépíteni valakit.

A HVIM egyik legjellemezőbb vonása, és ebben is különbözik más ifjúsági szervezetektől, az hogy nem ismeri el a trianoni gúnyhatárokat. Fennállása során milyen sikereket, eredményeket sikerült elérnie a vármegyének ebben a nemzeti ügyben?

Amikor a mozgalmat megalapítottam, még Trianonról is kevesen emlékeztek meg, és a mainál sokkal gyakoribb volt az erdélyi testvéreink lerománozása, vagy a délvidéki magyarok leszerbezése, jugózása, nem is beszélve a felvidékiek lecsehszlovákozásáról. A legtöbbet azzal értünk el, hogy a közbeszéd tárgyává tettük a trianoni kérdést. A minden évben megrendezett felvonulásainkkal és a sok száz rendezvényünkkel, sőt már önmagában a nevünkkel is; Több mint egy évtizede azon csámcsognak még a liberálisok is, hogy volt-e 64 vármegye, vagy csak 63 volt (valójában 63 + 1), a lényeg, hogy a magyar emberek tudatába visszahoztuk a történelmi Magyarországot, a Szent Korona Országát. Természetesen nem csupán a magyarokra hatottunk, hiszen a szomszédos államokban elég korán felfigyeltek a mozgalmunkra, amely 1920 óta az első olyan szervezet volt, amely a trianoni gúnyhatárokat figyelmen kívül hagyva épült fel. Ennek megfelelően rengeteg titkosszolgálati, pszichológiai és fizikai támadás ért minket az egész Kárpát-medencében, de mi mégis létezünk, sőt megerősödve kerültünk ki minden külső támadásból. Az alapításkor az egyik célkitűzésünk az volt, hogy az elszakított területeken élő nemzettársaink kapják vissza az állampolgárságukat. Az elmúlt évtizedben a Magyarok Világszövetségével vállvetve mi tartottuk napirenden ezt a kérdést, rengeteget kampányoltunk ezért. Nyilvánvaló, hogy az Orbán-kormány emiatt a nyomás miatt hozta most meg ezt a törvényt, hiszen korábbi kormányzása (1998-2002) alatt kifejezetten ellenezte az állampolgárság visszaadását. Nos, ezt a célt már elértük, igaz jobb lett volna, ha egy nemzetibb kormány alatt érjük el, hiszen sok magyarul sem tudó idegen kapott így magyar állampolgárságot, miközben például több tagunktól, “túlzott” magyarságuk miatt megtagadta az állampolgárság visszaadását a budapesti apparátus. A siker még azért sem teljes, mert a szlovák kormány akadályozza Felvidéken a végrehajtást, emiatt jövőre Pozsonyba megyünk felvonulni és tüntetni.

A HVIM minden évben megszervezi a Magyar Szigetet. Ez is egy olyan intézmény, amely a ti nevetekhez fűződik. Miként gondolsz a fesztiválra, milyen eredményeket értetek már el vele és mi lesz a jövője?

A Magyar Sziget a nemzeti fesztiválok és a nemzeti rock, mint műfaj felemelkedésének zászlóshajója és úttörője volt. Teljesen egyedül kezdtem el szervezni ott a Csattogó-völgyben, még a régi KISZ-tábor területén, ahol mára kinőtt egy új tábor. Az első ember – aki segített – Bethlen Farkas volt, Verőce polgármestere, a híres erdélyi nemesi család leszármazottja, aztán pedig fokozatosan az időközben felépülő mozgalmunk, a vármegyések vették át a szervezést. A Magyar Sziget titka a jó helyszín mellett az volt, hogy annak idején (2002 és 2003-ban) sikerült összevegyítenem a polgári körösök jószándékú, radikálisabb hazafiait az addig inkább undergroundnak számító szkinhed-zenekarok közönségével, s így létrejött a nemzeti radikális közeg. A Magyar Sziget mára teljesítette a küldetését, megszámlálhatatlanul sok hasonló fesztivál van már szerte a Kárpát-medencében. Éppen emiatt gondolkodom már régóta, hogy miként folytassuk a Magyar Szigetet. Egy biztos: jövőre nagyon komoly változások lesznek e téren.

Ha már alapítás és mozgalmi téma. A Betyársereg életre hívásában, és ezzel egy legenda újjáéledésében is nagy szerepet vállaltál. Mikor fogalmazódott meg benned az a gondolat, hogy szükség van a betyárokra és hogyan zajlott Rózsa Sándor halhatatlan seregének „feltámasztása”.

Gyermekkorom óta rajongok Rózsa Sándorért. Ez talán nem is véletlen, hiszen mindketten Szegeden születtünk (megtaláltam Rózsa Sándor keresztlevelét a szeged-alsóvárosi templomban), a szegedi pusztát járjuk, ráadásul akaratunkon kívül kerültünk időnként törvényen kívülre, s egész életünk a hatalommal szembeni egyenlőtlen harcról és túlélésről szól. A betyárok iránti rajongás tehát már régi dolog nálam, s először 2006 szeptemberében, a tévéostrom után gondoltam, arra, hogy szükség lenne egy ilyen típusú erőre, amikor a Kossuth téren teljes anarchia uralkodott. Elegem lett abból, hogy mindenféle önjelölt világmegváltók és elmebetegek foglalták el a színpadot egy olyan történelmi helyzetben, amikor létfontosságú lett volna az erős kezű irányítás. Sajnos, akkoriban nem volt ilyen szervezet, el is sikkadt a forradalmi helyzet. A végső lökést az adta, amikor láttam, hogy a Magyar Gárda megroggyant kissé, az ellenség pedig röhögött a markában. Szerettem volna egy olyan erőt életre hívni, amely visszaadja a magyarok hitét, amely azt sugározza, hogy a magyar nem áldozat, hanem hagyományosan egy harcos nép, s amelytől az ellenség arcára fagy a mosoly. Úgy érzem ez sikerült is. A nevet, a bemutatkozó videót és a jelképet még én terveztem, de az igazi lökést az adta, hogy megtaláltuk a legalkalmasabb, valódi modernkori betyárokat, és a legalkalmasabb személyt a Betyársereg élére, Tyirityán Zsoltot, aki kiválóan vezeti az alapítás óta a sereget. Én az egyes emberekben hiszek, nem vallom a “mindenki egyenlő” elvet.

Mint alapító, hogyan látod a Betyársereg jövőjét? Milyen szerepet látsz nekik a következő években?

Az előző gondolatmenetet folytatva, biztos vagyok abban, hogy a Betyársereget nem fogják tudni szétverni sem a titkosszolgálatok, sem más ellenség. Erre Tyirityán Zsolt az egyik garancia, aki birtokában van a jó vezető és a kiváló harcos tulajdonságainak. Nem csupán a testét fejleszti folyamatosan, hanem a szellemét is. A betyárok elfogadják, szeretik és tisztelik őt. A Betyársereg a Vármegyéhez hasonlóan sohasem akart tömegszervezetté válni, alaposan megválogatja a tagjait, s csak az igazán elkötelezetteket veszi sorai közé. Jellemző, hogy a mindenki előtt kaput nyitó tömegszervezetek mindenféle romboló belső szakadások, bomlasztások, intrikák után nem tudnak annyi embert mozgósítani, mint azok a szervezetek, akik nagyon lassan építkeztek, s lassan növelik a létszámukat. A Betyársereg a magyarság modernkori mítosza és a nemzeti oldal ökle. Kiválóan teljesíti a feladatát, s ha olyan történelmi helyzet adódna, mint például 2006-ban, akkor tudni fogja a dolgát.

A vármegye és a Betyársereg között, talán nem titok, elég szoros a kapcsolat. Hogyan tud együttműködni a két szervezet?

Valóban, testvérszervezetek vagyunk. Olyanok is akadnak, akik mindkét szervezetben tagok. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk a két szervezet függetlenségét, de bármikor egymás segítségére sietnénk. Tyirityán Zsolttal mi nagyon régóta ismerjük egymást, és már jó ideje olyan szoros barátság köt össze minket, hogy azt semmilyen külső erő sem tudja szétbomlasztani. Úgy gondolom, ez a tény biztosíték arra is, hogy a két szervezet bajtársi szövetsége fenn is fog maradni.

Márciusban ismét útjára indult a Betyársereg internetes felülete a betyarsereg.hu. Az oldal látogatottsági adataiból kitűnik, hogy igen nagy igény volt már egy ilyen honlapra. Miként vélekedsz a honlap eddigi munkájáról, hiszen ez talán kissé eltér a régi webes felület jellegétől.

Kitűnő az oldal, gratulálok hozzá! Nagyon nagy szükség volt rá, örülök, hogy sikerült olyan személyt találni, aki kézben tartja az oldalt, és állandóan frissíti. Mivel a Betyársereg egy igazi mítosz, létfontosságú, hogy az emberek ilyen módon folyamatosan hírt kapjanak felőle.

Nem is vagyok jós, természetesen a jövőt nem láthatom, de abban biztos vagyok, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Már jó pár éve csak az a kérdés, hogy mikor omlik össze. Az az igazság ugyanis, hogy egy globális hatalommal állunk szemben, és az önmagában nem is lenne elég, ha a nemzeti erők kerülnének a kormányrúdhoz. Látjuk, hogy még ezzel az Orbán-kormánnyal is mit művel a globális gazdája. Biztos vagyok azonban abban, hogy meg vannak számlálva a napjai a jelenlegi világrendszernek. Ennek pénzügyi, demográfiai, gazdasági okai éppúgy vannak, mint ökológiaiak, mert a Földet már nem lehet sokáig büntetlenül ilyen mértékben kiszipolyozni. Ahhoz, hogy tisztábban láthassunk, figyelni kell a folyamatokat nem csupán Európában, Amerikában és Izraelben, hanem Kínában, Indiában, Oroszországban, Brazíliában, az arab világban, de a mérhetetlenül túlnépesedett bolygó egészén is. Nekünk készen kell várni az összeomlás pillanatát, amely először fájdalmas lesz ugyan, de ha felkészülten és szervezetten ér minket, akkor könnyedén átvehetjük majd a hatalmat attól a szűk nemzetközi rétegtől, amely ma a bolygót irányítja és mértéktelenül fosztogatja. Ami a Jobbikot illeti, ebben a globális folyamatban csak egy porszem ugyan, de nekünk türelemmel kell hozzá közelítenünk, mert sokaknak irreális várakozásaik voltak velük szemben. A Jobbik ellenzékben, kétharmaddal szemben, teljes össztűz alatt végzi a dolgát, szerintem egyre jobban. Nekünk itt a nemzeti oldalon segítenünk, támogatnunk kell őket, nem pedig támadni, megteszik azt úgyis a magyarság ellenségei. Én már régóta azt hirdetem, hogy a nemzeti oldalnak több pilléren kell állnia, s egymást segítenünk kell.

A történelmünk során ennél hosszabb, reménytelenebb elnyomás is volt már, az őseink akkor sem adták fel. Most sem lehet! Tartsanak ki, mert szükség lesz mindenkire, amikor eljön az idő. Küzdjenek, dolgozzanak, alapítsanak családot, legyenek utódaik. Tömörüljenek összetartó közösségekbe, lépjenek be valamelyik nemzeti szervezetbe. Mindenre van ugyanis megoldás, kivéve az önfeladásra és a magányra. Az biztosan megöl. Tisztában vagyok az emberek anyagi helyzetével is, erre a javaslatom a kreativitás, és a városok elhagyása, a tanyavilág újra benépesítése, az önellátó gazdálkodásra való törekvés. Rengeteg magyar él informatikus jellegű munkákból, ők például mindannyian kiköltözhetnének tanyára, mert olcsóbb, mint bármilyen városi lakás vagy albérlet. Ahol nincs más mód, ott lehet mikrohullámú internetet telepíteni, tehát ez a része megoldható. Persze, ez csak egy a sok ötlet közül. Hiszek abban, hogy nehéz idők és katartikus események után eljöhet a szebb jövő. Akkor azonban, ha már most feladjuk, ha kényelemből nem merünk gyökeresen változtatni az életünkön, hiszen egyszerűbb azt mondani, hogy úgy sincs semminek értelme, ezért maradunk a nagyvárosokban egyedül, család, gyermekek nélkül, akkor tényleg vége Magyarországnak és mindennek, ami emberré tett valamennyiünket. De csak ebben az esetben! Ha az eszünket használva harcolunk, közösségekbe tömörülünk, és nem vagyunk restek vagy gyávák gyökeresen változtatni az életünkön, akkor győzhetünk!

(Betyársereg.hu)

 

Kulcsszavak: 
Toroczkai László, HVIM, Betyársereg
ABOUT THE AUTHOR
  • SZKR
  • Letöltések
  • Címkék
Hosszabb szünet után jelentkezik újra a Hadak útján, a Szent...
hétfő, november 23, 2015 - 15:05
Letölthető a legutóbbi Napvágás adás  Szent István intelmein...
szerda, október 7, 2015 - 14:18
Julián-Alpok, Szlovénia. Ma egy túristaparadicsom, a hegymás...
péntek, szeptember 25, 2015 - 19:00
Incze Béla és Barcsa-Turner Gábor vármegyés vezetők műsora e...
hétfő, szeptember 21, 2015 - 14:07
Az idei évben is a Szent Korona Rádió ott volt a hazafias re...
szombat, szeptember 5, 2015 - 09:20

Most hallható

  • 09:03:43 Thy Catafalque - Kel keleti szél
  • 08:57:11 Egészséges fejbõr - Magyarország
  • 08:54:35 Szkítia - Az én szívem mikor dobban
  • 08:50:36 FankaDeli - Újraszülettem
  • 08:43:24 Waszlavik László - A szegedi vasútállomáson, Nyílnak, nyílnak a mezei virágok
  • 08:40:18 Hungarica - Honszerelem
  • 08:36:10 Nemzeti Hang - Szép Erdély
  • 08:33:23 Titkolt Ellenállás - Romokban
  • 08:31:05 Romantikus Erõszak - Tovább viszem
  • 08:30:17 Berecz András - Szomorú halász

Bejelentkezés

Kövess minket!
  • Twitter
  • Facebook
  • Linkedin
  • Vimeo