Fel!

Bulgária fájdalmas békéje

Az első világháborúban a központi hatalmak oldalán egy számunkra egzotikus állam is vereséget szenvedett: Bulgária. A Párizs környéki békeszerződések témája kapcsán Szófiában újabban erősen hangoztatják a párhuzamosságot Magyarország és Bulgária között, arra utalva, hogy ez a két ország szenvedte el a legnagyobb veszteségeket, mindkettő esetében feldarabolták a nemzetet, és a széttördelés sokkhatása is hasonlóan nagy. Az 1918–1919-es változások ilyesfajta traumaként kiemelése számunkra első megközelítésben túlzottnak tetszhet, ha pusztán a rideg számokat nézzük. Bulgária esetében az 1918-as veszteség nem indokolna ekkora sokkhatást. A neuillyi béke értelmében az ország a háború előtti területének és lakosságának mintegy 10%-át veszítette el. (1915: 114 ezer km2 terület, 5,5 millió lakos; 1919: 103 ezer km2 terület, 4,9 millió lakos).

Minden veszteség fájdalmas persze, a 10% is. Különösen, ha igazságtalannak érzik. De a dolog lényege nem ezekben a számokban van, hanem azon folyamatban, amelyet az 1919. novemberi békeszerződés csupán betetőzött. Egészen röviden abban, hogy Bulgária egyetlen emberöltő – azaz mindössze 40 év leforgása – alatt háromszor is megélt egy-egy Trianon szindrómát, ha ez utóbbin az etnikai nemzet által lakott terület nagy részének elvesztését, elcsatolását, idegen uralom alá kerülését értjük.

 

Félszuverén, 1878

Bulgária nagyon későn, 1878-ban nyerte el állami önállóságát, lett félszuverén fejedelemség. Ezt megelőzte a nemzeti újjászületés mozgalma, amelynek minden irányzata, összes résztvevője magától értetődő természetes dolognak tartotta, hogy a jövendő állam valamennyi bolgárok által lakott területet határai közé zárja majd, azaz átfogja a Balkán egész keleti és középső nagyobb részét – Mizia (Moesia) mellett természetesen Trákiát és egész Makedóniát is.

Később ezen törekvésnek az „össznemzeti felszabadulás és egyesülés” nevet adták. Nagyon korán jelentkezett a felismerés is, hogy az említett területek bizonyos részére a szomszédok szintén igényt tartanak, de saját elképzelésük jogosságába vetett hitüket korán megerősítette egy kollektív nagyhatalmi aktus – 1876-ban a konstantinápolyi nagyköveti konferencia –‚ amely először foglalta diplomáciai okmányba Nagy-Bulgária határait. Ezt a virtuális államot, amely a Dunától le az Égei-tengerig, ill. a Fekete-tengertől egészen az Ohridi-tóig terjedt, az orosz–török háborút lezáró 1878. március 3-i békeszerződés még egyszer rögzítette. A születésnap azóta is szent dátuma Bulgáriának. A békeszerződés aláírásának helye után San Stefanó-inak elnevezett Nagy-Bulgáriát papíron megteremtő szerződés mindmáig kétségbevonhatatlan jogcím, a legfőbb érv akkor is, ha maga ez az óriási kiterjedésű állam valójában nem született meg. Mint ismert, néhány hónap múlva a berlini kongresszuson a San Stefanó-i képződményt három részre szabdalták, és az új bolgár állam csak annak töredékén, a Duna és a Balkán hegység közti keskeny területen kezdhette meg létezését. A berlini szerződés miatt a március 3-i örömmámort érthetően sötét kétségbeesés követte. Ekkor következett be az első, legmélyebb nemzeti trauma, Európa azóta is átkozott igazságtalansága a benne addig bízó bolgárokkal szemben. A megnyomorítva életre hívott kis bolgár fejedelemség ugyan a gyászos valóságot jelentette, de vele együtt megszületett a „nemzeti ideál” is, az a végcél, amely felé minden igaz bolgár hazafinak törekednie kellett, a San Stefanó-i vágyálom, Nagy-Bulgária életre hívása.

 

Közel a nemzeti ideálhoz (1912–1913)

A végcél akkor még nemcsak igazságosnak tetszett, de gyorsan elérhetőnek is. A berlini kongresszus által előidézett tragédia mély volt ugyan, a veszteség azonban nem tűnt helyrehozhatatlannak, hiszen a vágyott területek a korhadt, bomló Oszmán Birodalom részét képezték. A reményt erősítette, hogy 1885-ben vértelen puccsal sikerült a bolgár fejedelemséghez csatolni az addig török tartományt Kelet-Ruméliát, azaz egyesíteni Észak- és Dél-Bulgáriát. A fejedelemség területe rögtön 1/3-dal, lakossága csaknem 40%-kal megnőtt. A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy a féltékeny szerb állam az uniót követően Bulgáriára támadt – lezajlott tehát az első testvérháború a déli szlávok között. Bulgáriának a győzelem önbizalmat adott, de egyben jelezte: a nemzeti ideál realizálásának útjában új akadályok jelentkeznek.

1912-ben Oroszország és az antanthatalmak pártfogása mellett létrejött a balkáni kis államok diplomáciai és katonai szövetsége, a még török uralom alatti balkáni területek felszabadítására. Szófia számára az összefogás kényszere előre sejtetni engedte, a maximális cél, San Stefano, Nagy-Bulgária megteremtése aligha reális cél, de közelítésére az előzetes egyezkedések mégis komoly esélyt adtak. A török ellen diadalmaskodó kis államok azonban nem tudtak megegyezni a zsákmány elosztásáról, és szerencsétlen módon 1913 nyarán bekövetkezett a második Balkán-háború, immár a tegnapi szövetségesek között. Itt súlyos vereség érte Bulgáriát. A Bukarestben aláírt béke porrá zúzta a nagy reményeket. A Makedónia megszerzéséért folytatott első háborúban Bulgária viselte az aránytalanul legnagyobb terhet, ám a második háborúban bekövetkezett veresége miatt a felosztásnál riválisai kisemmizték. Amíg Görögország 34 ezer km2, Szerbia 26 ezer km2 területet szerzett magának addig Bulgáriának mindössze 6300 km2 jutott. A makedón álom szertefoszlott. Ráadásul kénytelen volt Romániának átengedni Dél-Dobrudzsát. Ezzel az 1878-as első tragédia után bekövetkezett az újabb csalódás, amit frissiben elkereszteltek nemzeti katasztrófának. A katasztrófáknak vannak előidézői – ők a bűnösök. Amíg 1878-ban még az önző és kíméletlen európai nagyhatalmakra hárult minden felelősség, addig az 1913-as kudarcért, a nemzeti ideálokat ért súlyos csapásért az ország közvéleménye a politikai vezető réteg akkor kormányon lévő részét – az antantbarát pártokat és vezetőiket – tette felelőssé, nem alaptalanul. Ilyen előzmények után érünk el a világháborúhoz, amelybe Bulgária hosszú ingadozás, sőt éles belpolitikai összecsapásokat követően a központi hatalmak oldalán lépett be. A választás kezdetben helyesnek látszott; jöttek a sikerek. Kezdtek kikerekedni a határok, a térkép közelített a San Stefanó-i ideálhoz: Bulgária megszállta Szerbiát, Makedóniát; Románia katonai veresége után Dél-, sőt Észak-Dobrudzsa is bolgár fennhatóság alá került. Trákiában is kiigazították a határokat.

 

A bukás

A mámor rövid időre szólt. Bekövetkezett az 1918. szeptemberi katonai összeomlás, Bulgária elsőnek kapitulált a központi hatalmak közül. Következett a fegyverszünet, majd a béketárgyalások az ismert eredményekkel. Negyven évvel a szörnyű berlini szerződés és mindössze öt évvel a letaglózó bukaresti béke után következett be az újabb nemzeti katasztrófa.

A Párizs környéki békék Bulgáriára gyakorolt hatásának esetében nem egyszerűen arról van szó – és itt térek vissza a bevezetőben említett gondolatra –‚ hogy az országnak az elvesztett háború következtében némi területveszteséggel kellett szembenéznie, hanem sokkal többről – elveszni látszott több generáció szilárd hite Nagy-Bulgária, az igazságos nemzetállam megteremthetőségében. Érthető tehát az említett trauma. Messzire távolodott a „nemzeti ideál”, miközben Bulgária szomszédai, részben a Bulgária által sajátjának tartott területek bekebelezésével – nagyra nőttek.

 

Palotás Emil: Bulgária Fájdalmas békéje c. tanulmánya nyomán (História 17. 1995. 5-6. 39-41.)

ABOUT THE AUTHOR
  • SZKR
  • Letöltések
  • Címkék
Hosszabb szünet után jelentkezik újra a Hadak útján, a Szent...
hétfő, november 23, 2015 - 15:05
Letölthető a legutóbbi Napvágás adás  Szent István intelmein...
szerda, október 7, 2015 - 14:18
Julián-Alpok, Szlovénia. Ma egy túristaparadicsom, a hegymás...
péntek, szeptember 25, 2015 - 19:00
Incze Béla és Barcsa-Turner Gábor vármegyés vezetők műsora e...
hétfő, szeptember 21, 2015 - 14:07
Az idei évben is a Szent Korona Rádió ott volt a hazafias re...
szombat, szeptember 5, 2015 - 09:20

Most hallható

  • 09:03:43 Thy Catafalque - Kel keleti szél
  • 08:57:11 Egészséges fejbõr - Magyarország
  • 08:54:35 Szkítia - Az én szívem mikor dobban
  • 08:50:36 FankaDeli - Újraszülettem
  • 08:43:24 Waszlavik László - A szegedi vasútállomáson, Nyílnak, nyílnak a mezei virágok
  • 08:40:18 Hungarica - Honszerelem
  • 08:36:10 Nemzeti Hang - Szép Erdély
  • 08:33:23 Titkolt Ellenállás - Romokban
  • 08:31:05 Romantikus Erõszak - Tovább viszem
  • 08:30:17 Berecz András - Szomorú halász

Bejelentkezés

Kövess minket!
  • Twitter
  • Facebook
  • Linkedin
  • Vimeo